Az előző irományom feltöltése óta eltöltött percekben azzal foglalatoskodtam, hogy visszaolvastam az össes eddigi bejegyzésünket. Rögtön felmerült a címben leírt kérdés. Miért panaszkodunk annyit, ahelyett, hogy örülnénk, hogy fiatalok vagyunk, együtt vagyunk, és ahelyett, hogy elcsesznénk a saját életünket, kultúrával foglalkozunk. Persze most ez is egy panasz, de remélem az utolsó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.