Akadozva indult a mai próba. Nem mintha nem így kellene egy próbának, mert hiszen jellegéből adódik hogy akadozzon, de akkor is. Tekintve, hogy a Bűvészetek Völgyére összeraktuk- úgy ahogy, de állt a lábán- többet vártam. Elsősorban magamtól, de ettől az embertől aki én vagyok, mindig többet várok a kelleténél, de ezt majd máskor, valahol máshol.

Furcsa volt egy teljesen más koncepcióval szembe találni magamat, mint amit már egyszer nyáron megcsináltunk. Néhány mondatom úgy maradt, ahogy Kapolcson aszittem jó, és ahogy ma kimondtam őket, egy nagy savanyú űrt hagytak maguk után a számban. Aztán a próba végén beültem az autómba, bekapcsoltam a cd-t, Eva Cassidy szólt talán, elindultam egy másik színházba és rossz szokásomhoz híven elkezdtem gondolkodni. Aztán gyorsan el is simítottam a lelkemet. Hiszen ez egy teljesen új darab! Más mondandókkal, más gondolatisággal, és egy teljesen új szereplővel. Egyáltalában nem baj, hogy- ráadásul az első próba után- úgy gondolom, hogy Yvonne-talan. Egyáltalában arról már nem is beszélve, hogy még a saját karakteremet sem ismerem igazán, meg hát ez egy abszurd is ugye...szal megnyugodtam! Tele van a fejem ötletekkel és szinte biztosra tudom azokat a pontokat, amiket feltétlenül ki akarok emelni, vagy elröhögni, vagy elzokogni, vagy bánom is én. Csak ma, három olyan történés volt a színházban aminek -felnagyítva persze- de helye van a Selymában. És nyilván a felére nem fogok emlékezni, amikor majd oda kerülök, de mindegy. Kurva nagy a nyomás, hogy ne menjen el ripacsériába, hogy megmaradjon a mondanivaló, de tudjon velünk együtt röhögni a néző. Most olyanokat kezdtem írni ami nem is az én reszortom. Majd holnap elnézést kérek a rendezőmtől. Vagy most: Ne haragudj, Kristóf!

Kell egy olyan fokú gátlástalanság, ami bennem nincs. Vagy még nem hozta elő belőlem senki. Mármint a darabhoz. Ha az megvan és féken tudom majd tartani, akkor igazán nagy élmény lesz játszani. Vagy egy hajszálhíjánmajdnemugyanolyan partner... vagy egy vérnő.

Sokkal jobb így a nagynéni érkezése munkacímre hallgató jelenet. Feszesebb, precízebb és majd "...kiadja a formáját...", mint minden más. Egymás szavába vágva ötleteltünk a próba utolsó egy harmadában. Szerintem ez az út a miénk!

Próbálunk, mert ez ilyen!

Ma szar voltam...

Dani