Selyma...!

Selyma (Yvonne):

Régen volt csupa öröm, boldogság. Később a szülők meghaltak, a nagynénihez került, az beadta ágyasnak, majd amikor már alkalmatlan lett egy-két húzós éjszaka után, visszakerült a nénihez, aki tovább utálta. Itt tart most. Semmi öröm. Semmi boldogság. Csak a némaság. Megpróbál nem gondolkodni, úgy talán könnyebb felejteni. Már az is hidegen hagyja, hogy Innocent néha beszél hozzá, pedig rajta kívül aztán tényleg senki nem szólítja meg. Hirtelen azonban visszatér a képbe a Király és a Kamarás, akik tulajdonképpen anno kegyetlenül ******. És ott a Herceg is, akibe egy pillanat alatt ******. Bonyolult dolog ez.

Herceg (Fülöp):

Minden reggel torna, hogy jól induljon a nap. Puszi anyutól, ezt utálja. Viccelődés apuval, ezt bírja, a Kamarás szívatása, ezt élvezi. Néha élvezkedés Izával, mert más nem akar vele. De nem is baj, ő elvan Izával, az is elvan vele. A leány (Yvonne) megjelenése persze mindent megváltoztat. Végre valamit ő maga talál ki és visz véghez, ilyen még nem volt. Az egész a Nagynénivel kezdődik, mert ilyen kacéran más még nem nézett rá Izán kívül. Aztán észreveszi Yvonne-t a néni mellett és minden világos lesz. Fel kell dobni a palota hétköznapjait. Izát el kell felejteni, minden izgalmas lesz, lesz neki egy saját élete. Alig pár órával később már az egész nem olyan szórakoztató és szinte természetes, hogy hamar vissza akar térni az unalmas alapállapothoz. De akkor mi legyen Yvonne-nal? Majd eldöntik.

Király (Ignác):

Kárpediem. Ez akár jó is lehetne, na de ha valaki király. Felelősségtudat nincs, tekintély nincs. Akkor mi van? Mivel nem túl izgalmas dolog királykodni, leginkább apró csínytevések vannak a Kamarással és persze a lyányokal, akik éjjelre jönnek. A Királynéval ugyanis már régen nem. Maradnak tehát az ágyasok, akik korántsem részesülnek egyenlő bánásmódban. Minden attól függ, hogy a Királynak aznap milyen kedve van. Volt már itt halál is. Persze ezt senki se tudja. Valahogy eltussolódott. Mindenesetre viszontlátni az egyiket (Yvonne-t) nem túl kellemes, meg furcsa, hogy hogy megváltozott azóta. Ennek a végére kell járni. Gondolkodni kell. Nehéz lesz.

Királyné (Margit):

Nád, sás, ág. Ez a kedvenc verssora. Valamivel helyettesíteni kell azt, amit a Király már rég nem ad meg neki, így hát műveli magát. nem sok sikerrel. Franciatudása gyér, írásai jelentéktelenek. Azt hiszi, Iza – a társalkodónője – mindenben mellette áll, meg azt is, hogy barátnők. Ez persze nincs így, Iza csak a munkáját végzi. A fiát nagyon szereti, bármit megadna, tyúkanyó típus – persze ezzel árt a legtöbbet. A meny (Yvonne) megjelenése a palotában szereplésre ad lehetőséget. Ő lesz a gondoskodó anyós. Ezt eltökéli, ennek próbál megfelelni. Nehéz dolga van. Az ágyasrendszerről persze tud, de hallgat és tűr. Még sohasem csalta meg a Királyt, és bár néha erről álmodozik, nem is tudná megtenni.

Kamarás (Iván):

Takony. Imád a középpontban lenni. Jobban élvezi az ismertséget a királyi párnál. Kiélvezi a hírnév miden pillanatát. Az ágyasrendszer feje. Legtöbbször ő is a kéjelgés aktív résztvevője. A selyma (Yvonne) érkezése körüli bonyodalmak során úgy érzi, neki kell megoldást találnia a kialakult problémára. Így is lesz. Persze az irányítást nem venné át. Megelégszik az örök második szerepével, bőven elég neki, hogy ő a szellemi fej, aki mindig csak javasol. Úgyis mindig az van, amit ő talál ki. Ez kielégíti. A királyság megrögzött híve. Vallja, hogy a cél szentesít minden eszközt.

Úrnő (Iza):

Barátnő. Bizalmi. Hülye pitsa. Társalkodónő. Szerető. És most féltékeny (Yvonne-ra). Pontosan tudja, hogy amint a Herceg nősül, mármint mással, akkor ágyas marad majd. Viszont a Herceg szeretője cím jobban tetszik neki, így tíz körömmel kapaszkodik a helyzetbe. Ha már nem őt veszi el, mást se. Legyen szíves. Nem mellesleg persze hercegné, meg királyné akar lenni, de az ráérne akár később is. Bájos, feltörekvő típus. Mármint a bájaival törekszik fel. Nem az eszével. Az nincs neki. A Királyné szolgálatában sem leli már örömét, de azért élvezi a bizalmi szerepet, ezzel legalább fel lehet vágni a kolleginák előtt. Élvhajhásznő. Szeret becsiccsentve trágár dalokat énekelni.

Úrnő (Jolán):

Unatkozik. Rengeteget. Éppen ezért fáradékony, állandóan álmos. Szeret az időjárásról beszélgetni, utálja a többi úrnőt, főleg Izát, mert a Királynő társalkodónőjének lenni mégiscsak egy fokkal izgalmasabb lehet. Az a fajta nő, akinek születésétől fogva olyan az arcberendezése, mintha folyamatosan csodálkozna. Olcsó. Buta. Az új jövevény (Yvonne) nincs hatással rá tíz percnél tovább. Tulajdonképpen semmi nincs hatással rá tíz percnél tovább. Olyan mint egy báb. Egy unalmas báb.

Úr (Innocent):

Ma bal lábbal kelt fel. Persze mindennap, de a mai a lényeg, mert meglátja a Herceg oldalán a szerelmesét (Yvonne-t). Kiborul. Átlépi a korlátait és vissza akarja szerezni, akit elvettek tőle. Kétbalkéz, kétballáb. Klasszikus vesztes. Hiába Úr, az Úrnők kinevetik. Hiába valaki, senkiként viselkedik. Örök depresszív. Titokban már hatszor megölte magát, persze csak gondolatban. Most meg jön a Herceg és elveszi az egyetlen dolgot, ami addig életben tartotta. Nem hisz semmiben, fontosnak tart értékeket, de nem képvisel egyet sem, ehhez gyengének érzi magát.

Nagynéni (Klotild):

Vágyik. Örökké. Mindennap kiül a parkba, hátha. De nem. Soha. A „szerelem_első_látásra” nagymestere. Bárkibe képes beleszeretni egy pillanat alatt, hiszen lehet, hogy az aznapi az igazi, meg mi van, ha megkéri a kezét, szerelemhiány miatt nem fog nemet mondani. Inkább beleszeret. Tehát naponta csalódik. A lelke ötven. Pedig még csak huszonvalahány. Ehhez jön az a bizonyos rokon (Yvonne), akit nevelget, akit hibáztat is, hiszen lehet, hogy miatta nem kell senkinek. Meg akar szabadulni tőle. Így hát a parkban először magát próbálja eladni, ha pedig nem megy, Yvonne-t. Így megy ez mindennap. Aztán jön a Herceg és...