Nem akarom magam kYvonnei az írók köréből, szóval ide hummizok valamit...
Nos én eddig határozottan jól érzem magam! Bár általában hülyén állok (ez szerepemből is adódik), és azt sem tudom, mi van, de próbálok figyelni és jegyezgetni. A néha bujkáló (vagy épp röhögésbe fulladó) mosoly lassan esküszöm, lefagy az arcomról! Vannak még előttem homályos dolgok (például, hogy miért kaptunk ma egy korsó ingyen sört, mikor a múltkor a narancsléért is lebasztak...:) ilyen és ehhez hasonló fontos kérdésekben), de igyekszem tisztán látni, igyekszem szokni a közeget, igyekszem megérteni a néha elszálló őspoénokat, amik még az első próbákról maradtak, igyekszem kibeszélni magam próbakezdésig, hogy aztán ne legyen olyan nehéz kussban lenni, majd itthon próbálom a csöndet levenni magamról és letenni, hogy anyám legalább két szót ki tudjon húzni belőlem...:)
Szóval én úgy érzem, hogy ez menni fog, mert adottak az emberek, a hely, a darab, szóval csak jó sülhet ki a dologból!! Csillogó szemmel és kYvonnet karddal állok elébe! Most pedig "Menj! Menj! Menj! Mars innen!"