Selyma...!

Mit is tesz egy vérbeli nő akkor, ha a teste, lelke, mindene cafatjaira hullt az őt napok óta kínzó betegségtől? Ha már olyan fakó, mint a szoba falait simogató tízéves tapéta, és még a láz könyvekről visszapattanó éles visszhangjától is verejtékezve riad fel, és már túl van azon is, hogy betegsége okait keresgélje.

Huszonegy leszek, lassan, és arra gondoltam lehet-e ez az egész tortúra az, hogy a testemben lévő összes sejtek hétévenként megújulnak, és hogy most elérkeztünk a háromszorhéthez, úgy gondolta rengeteg sejtem, hogy egyszerre akar meghalni, hogy egyszerre támadjon fel, mint egy INRI csoportkép, úgy képzelem, és erre a legjobb megoldás, ha a láz purgatóriumába vetik magukat. Mint sok kis kamikaze köröztek már egy ideje a vulkán fölött, éreztem is, hogy szép lassan kinövöm a testem, minden olyan kényelemetlen, aztán jött, aminek jönnie kell.

És most, hogy újra tudok egyenesen menni, azt csinálom amit minden nő ilyenkor szokott, bezárkózom a fürdőszobába, és kiretusálom magam. Ehhez kell egy jó nagy ájulásig hevített kád viz, ami leégeti az elhalt hámsejteket, tehát nem kell már bőrradír. Namost egy ilyen kór közben egy nő vészesen dehidratálódhat. A folytonos diaré, meg verejtékezés az én bőrömet is megviselte, olyannyira, hogy az arcomról leszedett rétegeket becsomagolhatnám, és eladhatnám házi réteslapnak, de ami mégrosszabb, kiszáradt és berepedt a sarkamon a bőr. Elő hát a habkővel, kisollóval. Épp a nagyujjam alá nőtt szemölcsről vagdostam le a rászaradt bőrdarabokat, amikor eszembe jutott, mi van ha Robin Hood épp most jön el értem, feltépi a fürdő ajtaját, és úgy talál, mint egy épp a lábujját rágicsálni készülő őrültet. Hogy akkor hova tenném  lábam hirtelen. A nyakamba? Vagy rögtön ájultat színlelnék, vagy azt mondanám, hogy lábujjlenyomatot készültem venni magamról, mert csak ezzel lehet regisztrálni a palotában, vagy nem tudom.. De a nagy gondolkodásban belevágtam a lábamba, aminek az eredménye egy hajszálvékony vércsík lett a vízben, ami pont úgy terült szét, mint Klimt Életfája, meg is hatódtam a látványtól, ettől a szememre terelődött a figyelmem. Úgy nézek ki, mint akivel búvárszemüvegben játszottak vákumost fizikaórán a rossztanulók. Úristen. Selyemszállal körbefont fülibaba hegyét mártsunk egy kis házilag készitett cékla, murok, alma és pomelo keverékébe, és itassuk át vele a szemhéjakat. Észre sem vettem idáig, hogy nem tudtam kinyitni a szemem, most hogy újra látok, ez még jobban meghat, még több könny jön, és egyszercsak vicsorogva zokogok a gála habfürdős vizemben, a töredezett hajvégeim mind nedvesek lettek már, de a hajam többi része is olyan, mintha vizes lenne, pedig csak nagyon zsíros, egybeállt. Lassan alábbhagy a csak úgy jött zokogógörcs, és feltör egy büfi, ami az ebédkor elfogyasztott sültkrumplit idézi. Sóhajtok, és kínos lassúsággal hűl a víz. Elhajózom messzi vizekre, a kis sárga gumikacsa mosolyog rám a kád kávájáról, kéri, hogy vigyem magammal.

Lehet, hogy ő lesz az én Donatellám, mert a legjobb Klotild celeb hasonmás szerintem Kiszel Tünde lenne. A legjobb király a Vitray Tamás vagy a Vágó István. A királyné pedig Medveczky Ilona, Iza pedig a Marsi Anikó, vagy a Détár Enikő, a kamarás lehetne a Juszt László, Innocent meg a Sebeők, a tökéletes hercegem Csernus Imre, és hogy Yvonnet se felejtsük, vagy hogy Fekete Pákót ne felejtsük, vagy nem tudom, az a lényeg, hogy Pákó szakasztott Yvonne.

-Ezt mind onnan tudom, hogy az utóbbi néhány napban magábaszippantott a kereskedelmi média, és ezer meg ezer allegóriát találtam az rtl klubon, meg a tv kettőn, meg a sztory tvn, meg ezrenyi más csatornán.

És azt ám nem kell elhinni, amit irtam ott fent, mert nincsen szemölcsöm, meg nem is zokogtam, de Klotild biztos sírt volna, és a melle körül növő erős szőrszálakat is kiszedte volna szemöldökcsipesszel.

Puszilok mindenkit