Most, hogy felléptem megnézni, mi van itt, most kellett észrevennem, hogy igen, vasárnap este óta nem néztem, most meg szerda este, szóval ez van. Ami fogad, az bad language a javából. Jogosan? Nincs olyan, hogy jogtalanul, szóval jogosan nyilván. Bennem ennél jóval nagyobb az indulat, de most elfolytom, remélem egyszer majd kitör valamitől, jó lenne Rátok zúdítani, de én úgy nem tudok működni, hogy na most úgy indulok el itthonról a próbára, hogy mindenkit kiosztok, a tűréshatárom meg óriási, nehéz kibillenteni, pedig már én is érzem, hogy az kéne. De nem megy. November óta kb 10-15 alkalommal tudtam volna üvölteni valakivel, nem tettem. Kellett volna. De nem vagyok ilyen. Hivatalom tartani a lelket mindenkiben az utolsó időszakban, így ezt teszem, ezt érzem helyesnek. Szóval, most visszaülök kazánmérnöki tanulmányaim fölé és nem hozok új lányt házhoz, ahogy Fülöp, maradok ártatlan, a munkájába szerelmes egyén, aki természeténél fogva alkalmatlan, hogy szerelmes legyen, mégis azt állítja szereti Yvonne-t. Én is így vagyok. Állítom, hogy működik úgy, ahogy én csinálom, közben tudom, hogy nem működik. Legközelebb igyekszem nem Innocent lenni próbán kívül is. Sajnálom, ahogy ez most történik. Ennyit mondhatok. Talán meg még annyit, hogy az egy seggel több lovat dolog ennél őszintébb megbeszélést igényelt volna mind a másik produkcióval, mind velem, mert bár rábólintok, az nekem nem indok, hogy "Tudod, Margit milyen...". Tudom, hogy milyen. Szőke, hosszúhajú és benne van a darabban, titokban verseket ír. Szóval tudom, Margit milyen, de nem őt nem értem, hanem Titeket. Ennyit a legszomorúbb részemről. A többi néma csend, igyekszem a premierbuliról majd úgy távozni: "Na, végeztünk? Mehetek már...?" Igazán stílusos volna.