Selyma...!

Tanulnom kéne ezerrel logikát, hogy végre értelmet leljen az életem, meg kommunikálni, hogy egyszerre ne ezer értelem legyen bennem, csak egy. Ehelyett itt ülök, és bámulom a  szanaszéjjel huzigált papírt, amiből lassan csöpög a neonos stabilo, és megint ugyanott kötök ki, a másodperc tört része alatt analizálom szét az egész életem, írd és mondd az egészet. Biztos írtam már a kitöltött személyiségtesztről, meg arról, hogy kijött a menthetetlen idealizmusom, meg hogy sehol sem alkalmaznak majd, azonosítva a verbalitás és eszmék kannibalizmusa c. Gerbner tanulmány egyik főhősével, akit én már csak Cilikének hívok, ahogy magamat a tükörben..

Folyton azt érzem itt a vég, és ezt úgy azóta, amióta ez a blog létrejött. Kezdek hozzászokni az érzéshez, már mondhatni élvezem. A vég alatt egy üres hordót értek, ami csak egy akócska bort szomjazna, berúgnék én is, de nem teszem, lusta vagyok, de még ahhoz is, hogy a szemem becsukjam ha álmos vagyok, csak meredek előre, az agyam egyre kattog, ez nagyon leszív.

Egy idegen azt mondhatná kolerikus skizoid hisztérika vagyok, akinek a szar se elég büdös, de szerintem csak naphiányom van, ezt onnan diagnosztizáltam magamon, hogy lassan öt perce bámulom az ablakom felső sarkában épp betörő napot, és könnyes a szemem az elégedettségtől, engem nem télre terveztek, lerobbanok, semmi más nem működik, csak az agyam.. persze pont azt kéne kilőni, a napot azóta nem láttam amióta itt az újév, és pont kezdett már annyira büdös lenni, hogy csak dohszagot inhaláltam.. Szipus lennék?

Na és akkor helyben vagyuk, mindig ezek a kategorizáló kérdések. Mert nekem azt is tudni kell, hogy a kenyér teljes kiörlésű, teljes kiörlésű árpadarás, vagy teljes kiőrlésű nyomokban árpadarát tartalmaz meghintve zabpehellyel.. nem mindegy, hogy mit rágok meg, na! Ha nem elég jó, akkor nem pazarlok rá energiát! - ezt sokan így gondolják, én ezzel szemben a 11 forintos fehér vizes zsemlének is örülök, ha még ropogós a héja, igazán nincsenek nagy igényeim.. Csak szeretném tudni, úgy am blokk és a miérteket. Ételmet szeretnék adni annak, hogy miért, ugyan miért ide leheltetett a lelkem, miért női testbe, miért gondolkodóba, hogy miért nem elégszem meg heti két mozival meg egy salival a leroyban, miért igénylem a beszélgetést, a miértekre a válaszokat, hogy miért érzek arra vágyat, hogy kifejezzem magam, miért mazózom azzal, hogy kiszolgáltatom magam folyton mihelyt a színpadra lépek, miért állítom fel magamnak az akadályokat? Mert az akadályokat magunknak állítjuk, ezt is Gerbner Cilin tanultam meg..

Vagy hogy a szerencse milyen szerepet játszik az életünkben, mert ha ugye kovácsolásról beszélünk, én olyan hevesen csinálom, hogy a deltám, meg a bicepszem a pólómat szaggatja, mégsem áll össze az a patkó, amit aztán a fenekembe kell dugni, hogy mindig ráüljek, ahányszor csak leülök.. és már olyan hevesen csinálom, hogy azt sem tudom, hova ütök, lehet, hogy a lelkem ütöm vele, és akkor kijön a kékvér, meg a depresszív genetika, és temérdek repülősó kell, hipphopp fűzőben találom magam, jobb esetben mást arzénozva, nem magam.. Annyival egyszerűbb lenne, ha azt  mondanám, hogy most még utoljára a publikál gombra kattintok, aztán elvonulok kapálni.

Nem értem, miért nem teszem, a föld megművelése is szép szakma, és tudom, hogy kell csirkéket, meg disznókat etetni, meg szénából kazalt állítani, lovakat hajtani, libákat haza, tehenet is fejtem, igaz azt csak egyszer, mert Jóska bácsiék nem engedtek oda, nehogy a Böbe felrugjon, de abba is gyorsan belejönnék, és legalább nem a szmogot szagolnám, hanem a gyerekkor szagait. És akkor lehetne ebből egy menő biovállalkozás Pest mellett, hogy azért színházközelben maradjak, hátha kellek padlót mosni.

Jajj ne! Hát nem egyszerű kapálásról volt szó, és hol kötök ki? Színészkedő biovállalkozó kereskedést nyitok Pest mellett.

Nem lehet, hogy ehelyett csak meg kéne éljem, hogy péntek van, 2009 január 16-a, és soha többet nem lesz ilyen nap? Mit kezdjek azzal, ha 2009 január 16-a, péntek véresen unalmas? Építsek pázlt? Vagy gombfocizzam? Mert a vidámpark nincs nyitva, hogy felüljek az óriáskerékre, korcsolyázni meg nem megyek amióta a Varjú Géza ujjait levitte a Schlittschuh.. Csokit nem eszem, mert abba a hitbe ringattam magam tegnap este, hogy boldog vagyok, és tényleg, de ez az egész dögunalmas! Földrengés kéne, vagy minimum, hogy megjelenjen egy tündér, vagy egy boszorkány, hogy ne legyen időm hipohonderkedni, és annyira fáradt legyek, hogy csak víszszint, és alvás..

Hogy a boldogság ragyogókék madarának a hátán szárnyaljak szabadon, érezzem ahogy hasítja a levegőt, szinte fájjon, ahogy a mélység és magasság között repkedünk, határokat feszegetve.. és ne egy hupikék plüsscsőrikét pöcögtessek egy kalitkában. Akkor legyek inkább dúsgazdag heroinista? - úgy tényleg minden nap átélhetném ezt az érzést.