Selyma...!

Witold Gombrowicz: Burgundi hercegnő című műve alapján készíti el a színdarabot Widder Kristóf rendező. Az előadás végső mondanivalója az elfogadás és az el nem fogadottság. Megmutatja, mi történik, ha egy teljesen zárt környezetbe – jelen esetben a királyi családba – egy idegen, egyszerű ember csöppen. A kérdés, hogy el tudják-e fogadni az új személyt (Yvonne-t) vagy a megszokott felsőbbrendűségük kerekedik-e felül. (...) A próbákat június végén-július elején kezdték el, így a Faluházban tartott előadás még csak azt a célt szolgálta, hogy bemutassák, most mit tudnak (...); a rendező szavaival élve ez tulajdonképpen egy állapot-bemutató volt. Ettől függetlenül megpróbálták kihozni magukból a maximumot - mind a színészek, mind a rendező. A különlegesség az előadásban az volt, hogy a szereplők még nem tudták teljesen a szövegüket, ezért felolvasták azt. Így néhány jelenet elég érdekesre sikerült. Egyszer az is megesett, hogy a színész a sokadik olvasásra se tudott kimondani egy nehezebb szót. A völgybe pályázattal jutottak le, méghozzá mind a három nevezett darabbal: az Yvonne-nal, az Antigonéval és a Mi újság,múlt század?-dal. Mivel a Völgy kezdete előtt néhány héttel hívták vissza őket, nagy volt a kavarodás, de az előadás után olyan érzésem volt, hogy nincs itt semmi probléma. Az is fennakadást okozott, hogy a három előadás rögtön egymás után kezdődött, a színészeknek arra is alig volt idejük, hogy levegőt vegyenek, nemhogy átsminkelni magukat. A darabról eleinte nehéz volt eldönteni, hogy ez egyfajta átdolgozás lehet-e a modern korra, de idővel felfedezhetővé vált a régi kor a színdarabban. Az előadás bemutatóját őszre tervezik, és bíznak benne, hogy ezt a határidőt tudják is majd tartani.