Klotild írása óta nem jártam itt, sorry, bocsánat mindig elrettentenek a mammutkommentek... (éljen a magyar szak és az olvasás...) és msot, hogy visszatértem... öö... hát igen... Kezdem látni, hogy az egyszeri kikényszerített próba utáni (sajnos kudarcba, egymás megnemértésébe és az egymás melletti elbeszélésbe fulladt) beszélgetésem után, most mintha egy kis szikra gyúlt volna, hogy itt vannak páran (2 az egy pár) aki talán akarna kommunikálni. Mert ez a kutya, ami el van ásva, a kommunikálás. InnoCent zúdísd, üvölsd le a fejem, add ki magadból, kurvaanyáz, küldj el a picsába. Ebből mi baj lehet? Sírni fog valaki? jaj... pfff... hagyjuk már... Mondjuk ki, játszunk tiszta lappal. Mindenki mindenkivel. Lehet, hogy nagy falat volt, túl sok ember, túl hosszú próbaidőszak, túl nehéz darab, túl sok egyeztetés és túl sok érdek van. Lehet... de szerintem kompromisszumok, empátia és kommunikálás nélkül nincs munka. Nincs. És nem hiszem, hogy hasznos munka lenne. Próbán meg legyen csak szórás, csak akkor számítsunk arra, hogy adok-kapok dolog lesz belőle, ami reméljük nem személyeskedés és alázás lesz, de nagyfiúk vagyunk kiheverjük. 12 napunk még van ajtótcsapkodni, és para úgyis összerántja a dolgokat.
Addig is Fülcsi tanuld a kollégáid neveit, hogy ebből legközelebb ne legyen fennakadás. Innocentnek meg nem kell tovább nyelni, habár idáig se kellett...
Furcsa, úgylátszik a blog is egy csepp lett a pohárban...
Iván