A rohadt életbe! Ha most valaki felnéz a portponthura, akkor jobbnál jobb filmeket talál, kb minden csatornára kapcsolhattam volna.. Épp teljeskiőrlésű fetasajtos kenyeret ettem paprikával, nem fogyókúrából, de csak ez volt itthon, zongoráztam a csatornákon (19 mp. már nézettségnek számít). Az m2tőn a Sors kiütötte a kezemből a távirányítót. Pont huszonegynullanullakor kattintottam oda. Pont huszonegynullanullakor kezdődött a Suttogó. Namost ez az én állapotomban egyet jelent a hóhér bárdjával. Mostmár lassan négy napja világvégehangulat van. Persze ez most olyan ötyézősen hangozhat minden nem női szemnek, de igenis van a lányoknál ilyen időszakos klimax, amikor előkerül a csoki, a pezsgő, a plüssállatok és Mr. Robert Suttogó Retford. Hangsúlyozom, az utolsót nem én kértem hogy adják, bár ekkora hatalmam lenne..

Gyönyörű volt ez a négy nap, bármennyire keserédes is. És most utálom, hogy egyedül vagyok itt Meruskával, és nem ott ahol lennem kéne. Vagy máshol, ahol szivesen látnak, ahol meghúztam magam eddig is mindig, ha világvége jellegű baj volt.. Persze az ajtó most is nyitva állt, a négyből két nagyon szép napig. Megéztük a Vándorló Palotát, frissen sütött csokis banános muffin várt- annak persze örülök, hogy a sütésfőzés mániám ragadós.. Lehet, hogy szakács féle ambíciókat kéne dédelgetnem, nem tudom, az a lényeg hogy most már ott is van sütőforma: muffin, torta, kuglóf. Megérkeztem oda, és mint a kocsis kezdtem el szidni folyékonyan káromkodva az egész világot. Biztos mindenki ismeri a fantomfejek hangját a kékfény című műsorból, na olyan volt a hangszínem. Ijesztő. Egy kisebb hordónyi csokoládé kissé hűtötte a bennem felszínre törő vulkánokat, de kioltani nem tudta őket. Talán tizenkét éves koromban fürödtem utoljára úgy igazán valakivel. Régen nagyon szerettem, mindig együtt fürödtünk a bátyámmal meg az öcsémmel, görögdinnyét majszolgatva a kádban, ez nálam elengedhetetlen. Namost hogy a helyzet súlyosságát érzékeltessem visszamentünk az időben. Olyan jó volt ilyen lányos fürdést csinálni rózsaszín fürdőhabbal, meg a nagyon meleg vízzel, és közben arról beszélgettünk mi lenne ha kitörne a harmadik világháború. Persze nem csak erről, de erről is. Meg hogy milyen volt a kilencvenes évek, mi a két vén tyúk hogy ráztuk farsangon Spice Girlsre meg ilyenek. Ó Istenem!

Nem tudom mi váltotta ki ezt! Ugye nem keseredtem meg végérvényesen mint a századeleji púderköves vénkisasszonyok? Lehet hogy az a baj, hogy kitöltöttem azt a személyiségteszet, amit minden nagymulti kitöltet az alkalmazottjaival, és kijött, hogy menthetetlenül, százszázalékosan idealista vagyok, és ezzel a személyiséggel gyakorlatilag egyetlen normális munkahelyen nem tudnak alkalmazni, és vagy börtönőrnő leszek, vagy kukásautóvezető, de esetleg karakterszínész, vagy író. - ilyen foglalkozás, hogy katakterszínész nincs is! És a befektetőt kifelejtettem, az is lehetek. Csupa fényes jövő.. Ó Istenem! És még mi mindennek elmondott az a teszt! Gyakorlatilag lehetnék egy elhajított rágópapírgalacsin is az utcán, egy latyakpocsolyában, aki örülhet ha egy adidascipőtalp elé fújja a szél! Tragikus!

És akkor a próbák! Ótejóég, mert aztán amit én le fogok rendezni a Rendező Úrnak, majd biztos fogja fogni a fejét! Mert a homloklebenyemnek mgint elkél majd abból a jóerős kéthetente beérő pofonadagból, hogy hagyjam már abba a nyavalygást, meg hogy fogjam már be, meg ilyenek.. És nekem tényleg, szükségem van arra, hogy módszeresen magalázzanak! A nagymamám azt mondaná ez a tulajdonság arra vall, hogy biztos jó feleség leszek, talán ez az egyetlen egy..- hogy ne csak más alázzon. Szóval igen, ezt majd.

És ez a film, hát ez a film! Amikor a hatvanéves Robert ráhajol a vöröshajú színésznő szájára.. na akkor belenyilalt a fogtömésembe! Aú! De mennyire. Persze szakdolgozati anyaggyűjtésnek is nevezhetem ezt a kis háromórás szösszenetet- ahol Scarlett Johannson, azóta mellescsípős menyecskévé érett szexszimbólum, még csak gyerekszínészként csillogtatta a tehetségét- ugyanis a ponyvákról akarok írni eldöntöttem! Leírok mindent a ponyvákról!

Kezdetnek itt egy idézet: "Ty őt figyelte. A kis éjjelilámpa az ágy mellett halványan megvilágította a szobát. A férfi tartása nem volt sem laza, sem fenyegető, s Asher megértette az üzenetét. Ty adott neki választási lehetőséget mielőtt belépett a szobába, de most már nem angedi el..."

Tovább még nem mertem olvasni, komolyan. Bár biztos szexbe torkollanak a sorok, mert nem sok a párbeszéd még két oldalon keresztül. Persze Retford nem ez a színvonal, tudom én, csak már idegel a rimiromi téma, meg az amit a nőknek ezzel el akarnak adni. Nem fest vajon ez az egész egy irdatlan fals képet a szerelemről? A csókok ízéről meg ahogy majd Ty megérinti Asher ajkát, és a nőben vulkánként robban majd a férfi ujja alatt a szenvedély, és közben az eső úgy verdesi majd kint a tetőt, ahogy bent a szobában.. nem részletezném. Ezek a tartalmak egy nagyon okosan felépített marketinghálózat részei, aminek az alapját az adja, hogy megadni a nőnek amit a férfitól nem kap meg.. Ezzel itt csak az a probléma, hogy ők szülik meg mi kell a nőnek, és nem fordítva. És vannak olyan emberek, akik elkezdenek módszeresen hálivúdi cukormázas tündérmesékre meg az ilyen kitalált Tyokra vágyni, és ha klimaxos vagyok akkor én is, de valakinél ez nem csak egy gyenge pillanat! Nyugtasson meg mindenki, ilyen szörnyeteg a valóságban ugye nem létezik?

Ó jaj, hát tudja mindenki a hamupipőke történetét. Kiskorában sok lány hamupipőke akart lenni. Ők ma Retford partnernőinek hiszik magukat. Remélem azért itt mindenkinek kristálytiszta a párhuzam. De azok akik Kisgyufaáruslánynak hitték magukat már rég átálltak a Fűrész filmekre, ezt tanusíthatom-

Puszilok mindenkit