Most, hogy ugye azon vagyok, hogy szakdolgozati formában örökre leírjam a média szépfiúit és Médeáit (haha), előszedtem mindent, amit felhasználhatok. Ez persze egybeesett az újévi mustrával: mennyi emléknek vélt szemetet gyűjtöttem be, mennyitől kéne megválnom..

Elsőként egy októberi ELLE került a kezeim közé, amiről Angelina Jolie macskaszemei fúródnak a mellem közé, ahol a lelkemet sejtem. Persze nem veszem meg minden hónapban, de azért mégiscsak tájékozódni kell valamiből, hogy még in-e a deréköv vagy sem, mert nem akarok majomként járkálni fővárosocskánk utcáin, szóval olyan két-három havonta megveszem. Alatta volt a többi újság is, ami idén a tulajdonomba került: A sok Spiegel, meg Glamour, meg Hvg, még volt izé is, tiszta politikai lap, minden oldalról.. Vissza is néztem hogyan ölték egymást a szarkazmustárgázzal felszerelt publicisták, meg hogy Obama, az én nagy szerelmem hogyan lett elnök, megvan az egész kronológia, meg hogy Jennifer Aniston hogy küzd harmadszor a zónadiétával a kilói ellen, Gwyneth újra makrobiotikus diétába kezdett, és a tökjó reklámok. Idén is Sex sells volt, azt hiszem, méghozzá egy jó nagy adag haute couture-ös beütéssel, úgyhogy szívesen lettem volna az almába harapó lány helyében, akinek a szája majdhogynem találkozik az épp ugyanabba az almába harapó fiúéval.. Egész filozófia rejtőzik egy ilyen DKNY parfümreklám mögött..

Nos ezeket az újságokat kidobtam. Szelektíven, a papírszemétbe! Ez a tavaly ragadt rám. Egy kicsit környezettudatosan élni, bár eddig sem voltam az az utcáracsulós, szemetelős fajta.. Egy jó pont kétezernyolcból.

Előkerültek a félig üres naplóim is, vagy tíz füzetet, és két régi naptárat neveztem ki.. És még nincsenek ott a papírfecniim, amiket szintén megtartok.. de minek, úgyis a blogomon landolt a jórésze. Menthetetlenül grafomán vagyok. Volt tavaly szerelmi bánat, szerelmi öröm, szerelmi gúny, csak úgy szarkazmus, szépség, meg levelek, ablakpárkányon írott versikék, de hát itt a kedvencem, valami borzalom, így hangzik:

"kopott zománcú ibrikben

kiáztatott filterek

odakozmált csirkecombok

az aromátlan némberek

gyakori hogy zoknid büdös

a szaggal hadakozol

leveted és újat húzol

de lábat sosem mosol

egy vízköves zuhanyrózsát

beporozni nem nagy dolog

vigyázz hogy a lepedékbe

be ne törd a hullámcsatod"

Nem emlékszem pontosan, de ebből azt hiszem volt botrány.. Ezeket persze gondosan egy füzetbe teszem majd el, a fotók mellé, meg kiürítem az íróasztalom, mert ami ott van, háát.. gombok, papírok, üdvözletek, fülbevaló.. menthetetlenül rendetlen vagyok, de ha van ilyen, hogy újévi fogadalom, akkor megígérem, hogy rendesebb leszek.

Leltárt is készítettem:

-öt anyajeggyel többem van mint előző évben

-tavaly kétszer is megrázott az áram

-még mindig nem tutam elolvasni a Winnetou-t

-egyre jobban szeretem a teát

-megvolt a nagy csalódás és a nagy siker

-lett mégegyblogom

és így tovább..

Ugyanakkor ha erre gondolok, meg olvasom azt, ami itt van, hogy mondjuk az x szereplőből, mert én sem tudom, hogy most épp hány, hányan írnak ide.. Meg hogy mennyire van értelme, mert kik olvassák, és az elején legalább mi szorgosan kommenteltünk egymásnak, de már azt sem nagyon.. én jól elvagyok itt, csak nem tudom,  mennyire van értelme a bohóckodásomnak, amit kb. három ember olvas, ebből is egy ha kiváncsi, annak meg egyébként is elmondom szóban. Szóval ez olyan fura, meg az is, hogy ezt ha észre is vesszük, akkor ide ki is írjuk.. A próbák meg nagyon jók voltak tényleg, magunk között eddig még nagyon jól megvagyunk, még nem utálok senkit, és jó lélekkel jövök el.

De hagyom ezt, visszatérek "az újévi köszöntőmhöz, kedves barátaim, mert tegyük fel magunknak azt a kérdést, kedves barátaim, hogy mire is van szükségünk ebben a kettőezerkilences esztendőben!"

Én feltettem magamnak ezt a kérdést, azóta a visszhangját hallgatom.. lesz ami lesz.