Selyma...!

Nem tudom megfogalmazni miért ez a cím, talán mert tényleg izgi. Olvasva az itt leírtakat a tegnapi próbáról, én is leírom mit gondolok, mert nekem ugye mindenhez hozzá kell szólni, rossz szokás, de majd megszoktok.. Szóval: A Dani tényleg szar, de túl sokan mentik a fenekét, jó, seggét ahhoz, hogy a végén is az legyen.- (nem tudom szabad-e ilyen poénokat) Én is az vagyok.

Levonva a logikus konzekvenciákat, a tegnap próbát szarnak kéne értékelnem, de nem volt az. Mert tekintve, hogy óriási görcsökkel érkeztem, elég jól ment, meg tudtam szólalni. Azt meg kezdem elhini, hogy az első próbán még tök mindegy, hogy. Aztán hazajöttem, és megírtam a saját blogomra a végrendeletemet. De közben azon gondolkodtam, meg adtam a hálákat az Isteneknek, hogy mennyire kiürültem a próba végére. Kijött belőlem minden feszültség, ami lassan két hónapja, ha nem is 100%os intenzitással, de emésztett: nem tudok színpadon állni, vagy kínpadon inkább, én erre nem vagyok képes, mert egyszerűen gátolom saját magam. Nem fogok tudni soha sem, ebbe bele kell törődni, ez az én sorsom, hogy szenvedjem az áhítottat.. etcetera, etcetera. Szóval ilyen füveséletművészdepi volt bennem. Máshogy alakult az este. Négyen kezdtük, én borzasztó bátortalanul, meg hülyén, monotonon, és míly meglepő, görcsösen. Rimánkodó tekintettel néztem a Kristófra, hogy mi van, aztán leesett: az van, ami van. Amit csinálok. Ha rosszat csinálok a rossz van, semmivel sem jobb, mint a jó, csak épp a másik pólusa.- Ez egy feljegyzendő idézet örök pesszimistáknak! Ehhez képest ki gondolta volna, hogy 'ASeres' feje a mellem közt landol egyszer csak. De megtörtént ez is.

Bár már megköszöntem privátban is, itt is megteszem: Kösziiiiiiiiiiii Kriiiiiistóóóóóóf !

Dani, azt a három dolgot tessék nem elfelejteni.