Annyira jó olvasni, hogy jól telt a próba, és székfoglalóztatok is! Én is eleresztettem a hajam, annyira, hogy fel is mászott rajta az influenza, és csak fetrengek betegen a galériámon, grafomániába folytva a lázamat. Mivel a blogomat teleírtam már, és ez lenne kb. a huszonnyolcadik bejegyzés oda, gondoltam ide teszem fel. Ezt.

Kristóf! Hogy lehet telefon nélkül elindulni a millenium utáni első korban? El sem tudnám képzelni.. főleg úgy, hogy én a sajátomat a szemétbe dobom ki, vagy a szennyesből, esetleg a hűtőből szedem elő. De te azért moderáld magad! Mi lett volna, ha kétségbeesve hívlak, a próba ideje alatt, nem érlek el, és annyi ötletem lett volna, hogy szétment volna a fejem.. Akkor kereshetnél új Klotildot! Nekem meg lezúdult volna az agyvelőm, mint a monszun Indiában - Emlékszel erre kedves Kris? Hm? :) - ez a hasonlat egy rossz belső poén, ami akkor született, mikor épp meg voltam menve.

Jajj, de hogy megnyugtassalak Drága Kristóf, én tulajdonképpen a betegségemmel együtt egy mélységes mély depresszióba zuhantam, úgyhogy a rezignáltságomat ki lehet majd használni a próbán, mert oda teszel ahova akarsz, én ott maradok. Az élet nagy kérdései, tudod. A padlóla dobtak, le. A padlóla. Pedig Láfonten már megírta az élet szetereotíp helyzeteit, hát nem kéne tudnom a róka meg a holló meséjéből..? Jaj Kristóf! Kotlom a lelkem influenzás katlanjain! És az orrom folyik mint a Kőrös a Tiszába (ugye jól mondom?) a zsepi meg mint egy holtág fogja fel a mérgezett agyvizet. Szóval, szóval, rezignált vagyok mint egy szobor. Mint az agóra macskák a SzuziÉsTekergőben.. By the way, ezt a tulajdonságot be lehet építeni Klotildka karakterébe is, majd meg is mutatom hogy, reményeim szeint.

Nekem az életre kéne már ráhangolódnom, hogy aztán próbálhassak egy átütőt.. Te Jesszusszűz! Kezd kialakulni egy ilyen próbai szleng! Az átütő, ráhangoló, minősítő, instruáló, szar, karakteres... Ezek ilyen.. SZAVAK. Nem?

Jajj, annyira beteg vagyok! Úgy utálom ezt, mert unatkozom! És persze mint minden nőből az unalom hatására előtört belőlem a hipochondria! Szóval estére már a torokráktól elkezdve, fibrilláló szívhangokon keresztül, a cistitisig mindent diagnosztizáltam magamon, már sírhelyért is elküldtem a papámat, nehogy elfogyjon mire odaér, de előtte azért még kértem, hogy hozzon egy meleg teát is. Kivagyok.

Ennek a bejegyzésnek semmi köze nincs a darabhoz, de létre lehetne hozni egy olyan fület, hogy 'a szereplők lelke' és akkor már lenne helye az oldalon. Szóval ezt forcíroznám. De ha másért nem azért hagyd életben, mert ez egy nyílt levél a rendezőnek, és így is épp eléggé kétségbeejtő a helyzet a Bulcsú utcai fronton.. Csak hogy érzékeltessem: két nap alatt három könyvet olvastam ki, és nem a Romána volt egyik sem..

Puszillak, minden jót a többieknek, ha bekerülök valami kriptába mert elvisz a süllyedéses agyhalál, tudod, hogy milyen cucc a tiéd, az íróasztalom felső fiókjában van minden, de elviheted azt is ami azon kívül tetszik. Meruskát meg add be egy intézetbe! És ne kövezz meg.

Vica